Üdvözöljük nyugdíjpénztárunk oldalán!

Az elmúlt néhány hétben a pénztár vezetése a tagok igénye alapján az ország több pontján - elsősorban a villamosenergia-ipar meghatározó vállalatainál személyesen tartott tájékoztatót a pénztár és a pénztári befektetések elmúlt évi és jelenlegi helyzetéről. A tájékoztató beszélgetések alapján a felmerült legfontosabb kérdésekről és az azokra adható válaszokról most a szélesebb közvéleményt is tájékoztatni szeretnénk.

Ma már talán nincs is olyan felnőtt magyar állampolgár, aki ne tudná, ne hallott volna arról, hogy egy világméretű pénzügyi és gazdasági válság kellős közepén vagyunk. Nap mint nap halljuk azt is, hogy a válság hatásai alól senki -nem húzhatja ki magát-, közvetve vagy közvetlenül szinte minden vállalkozás és magánszemély előbb-utóbb érintett lesz. Sajnos, ez tényleg így van.

Tudni kell azt is, hogy a gazdasági válság kiváltó oka egy szintén világméretű pénzügyi válság volt, ami sajnos, a mai napig tart rendületlenül. Ennek hatása a mindennapi életünkre ugyanolyan jelentős, mint a gazdasági válságé. Nő a bizalmatlanság, emiatt megemelkedik a hitelek és betétek ára, a kamat, a különböző típusú tőkebefektetések (kötvények, részvények, ingatlanok) pedig jelentősen veszítenek az értékükből.

A pénzügyi válság kedvezőtlen hatásai a magán- és önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat is érintik, hiszen túlnyomórészt ezek a vagyonok is tőkebefektetésekben (részvényekben, ingatlanokban, állampapírokban) vannak elhelyezve Magyarországon éppen úgy, mint minden fejlett nyugdíjrendszerrel rendelkező országban.

Jelen tájékoztató anyagunk azt a célt is szolgálja, hogy tagjaink számára eligazodási lehetőséget és támpontot adjunk a pénzügyi folyamatok megértéséhez és ahhoz, hogy eldöntsék, van-e valami tennivalójuk a saját magán- vagy önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításukkal kapcsolatosan.

Melyek voltak a legfontosabb kérdések?

1. Mi okozta a válságot a tőkepiacokon?
2. Milyen hatást gyakorolt a válság a nyugdíjpénztári megtakarításokra?
3. Lehetett-e számítani a bekövetkezett válságra?
4. Mennyi idő múlva térülnek meg a 2008-ban elszenvedett veszteségek?
5. Milyen garanciális elemek védik a nyugdíjpénztári megtakarításokat?
6. Kell-e a nyugdíjpénztáraknak a pénzügyi válság hatására elszenvedett veszteségek miatt változtatniuk hosszú távú befektetési politikájukon
7. Érdemes-e másik pénztárba átlépnie a pénztártagoknak a 2008-ban elszenvedett veszteség miatt?
8. Érdemes-e portfoliót váltania a pénztártagoknak a 2008-ban elszenvedett veszteség miatt?
9. Mit tehet az a pénztártag, aki éppen most megy nyugdíjba?
10. Milyen lehetőségei vannak a nyugdíjas magánnyugdíjpénztári tagoknak a kifizetésre?
11. Milyen egyéb lehetőségek állnak rendelkezésére annak az önkéntes pénztári tagnak, akinek mégis pénzre lenne szüksége?
12. Mi történik a tagi befizetésekkel, hogy csak hosszú idő elteltével kerülnek az egyéni számlára?
13. A pénztári szektor hozamadatai

1. Mi okozta a válságot a tőkepiacokon?

Az egész világot megrázó gazdasági válság 2007 őszén robbant ki az Egyesült Államokban. A meggondolatlan hitelezési politika, az ingatlanárak drasztikus csökkenése és a kamatemelés hatására a jelzáloghitelek jelentős hányadát nem tudták visszafizetni az ügyfelek a hitelező pénzintézeteknek. Az érintett ingatlanokkal és jelzáloghitelekkel közvetlen kapcsolatban álló befektetési bankoknál ez azonnali veszteséget és fizetési nehézséget okozott, nagy múltú pénzintézetek kerültek csőd közelbe. Ez pedig azért következhetett be, mert az érintett intézmények sokkal nagyobb kockázatot vállaltak fel a megengedettnél, vagy a gazdaságilag ésszerűnél.

Természetesen a bajba jutott bankok a más bankokkal szembeni kötelezettségeiket sem tudták teljesíteni, ami a bankok közötti kapcsolatokban általános bizalmatlanságot szült.

A válság kiindulásában érintett amerikai befektetési bankok miatt a pénzügyi válság alig 12 hónap leforgása alatt gyakorlatilag a teljes pénz- és tőkepiacra kiterjedt. E negatív folyamat nagysága és erőssége azonban minden szakértői várakozást felülmúlt.

A folyamatot kísérő, 70 éve nem tapasztalt mértékű bizalomvesztés, pánikszerű eladási hullám és likviditási krízis 2008. harmadik negyedévétől válságba fordította nemcsak az USA, hanem az Európai Unió számos tagállamának gazdaságát is, és ez az egész világon éreztette hatását.

2. Milyen hatást gyakorolt a válság a nyugdíjpénztári megtakarításokra?

A tőkepiaci válság hatásai alól Magyarország sem tudott kibújni: 2008 őszén a részvénybefektetések értéke rohamosan csökkent, a kötvénybefektetések pedig a magas kamatszint, valamint a magyar állampapírpiacot októberben ért spekulatív támadások hatására szintén negatív teljesítményt nyújtottak. Mind a magyar állampapírok, mind a részvények rövid időtávokon negatív hozamot értek el.

A magyarországi magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakban - csakúgy mint az Európai Unió fejlett gazdaságú tagországainak pénztáraiban - felhalmozott vagyon döntő hányada hazai és külföldi állampapírokba, vállalati kötvényekbe, részvényekbe és ingatlanokba kerül befektetésre. Így a piaci válságfolyamatok természetesen nem kerülték el a pénztári befektetéseket sem: nyugdíjpénztártól, portfoliótól, és portfolió-összetételtől függetlenül árfolyamveszteségek, negatív hozamok jellemezték a pénztári portfoliókat.

Természetesen a 2008-as árfolyam veszteségek nem egyforma mértékben érintették az alacsony, a közepes, illetve a magas kockázatú portfoliókat. Az egyes választható portfoliók összetételéről, kockázatairól részletes ismertető található a VIT Nyugdíjpénztár honlapján is.

3. Lehetett-e számítani a bekövetkezett válságra?

A világgazdaság átmeneti helyzetben volt 2008 elején. Noha az Egyesült Államoktól mindenki a gazdasági növekedés visszaesésére számított, az általános vélekedés szerint a fejlődő országok, pl. Kína, India, gazdasági növekedése elég nagy lesz ahhoz, hogy a fejlett világ nagyobb része jelentősebb lassulás nélkül ússza meg az amerikai gazdaság gyengélkedését.

Ennek ellenére a pénzügyi válság mégsem hagyta érintetlenül ezeket az országokat sem.

Fokozatosan felszínre kerültek ezen országok gazdaságainak belső problémái. Ezek a helyi problémák, illetve a globális likviditási probléma végül sokkal komolyabb nehézségeket szült, mint amire korábban számítani lehetett. 70-100 éves tőzsdei veszteségrekordok és korábban megcáfolhatatlannak tűnő közgazdasági törvények dőltek meg 2008-ban.

4. Mennyi idő múlva térülnek meg a 2008-ban elszenvedett veszteségek?

Egyelőre nagyon nehéz megjósolni, hogy a tőkepiac mikor éri el a mélypontját, mikor kezdenek az árfolyamok emelkedni, illetve a negatív piaci hatásokat mikorra sikerül kompenzálnia a piacoknak, azaz a 2008. évi negatív hozamok mikorra egyenlítődnek ki.

Mindenesetre az eddigi gazdaságpolitikai intézkedések biztatóak. A helyzet feloldása érdekében ugyanis összehangolt kormányzati és központi banki intézkedésekkel igyekeznek a pénzügyi rendszert megmenteni, a bankokat a csőd-közeli helyzetből kihúzni, a bankoknak, vállalatoknak likviditást biztosítani, a pénzügyi cégeket feltőkésíteni.

2009-ben a nemzetközi pénzügyi intézmények, a kormányzatok és az állami központi bankok részéről egy eddig példátlan mértékű gazdaságélénkítés áll majd szemben egy eddig nem tapasztalt méretű világgazdasági lassulással. Ha az élénkítés eléri célját, úgy a kockázatosabb eszközök nagyon jól teljesíthetnek majd. Azonban ha nem sikerül a bizalmi válságot felszámolni és a növekedést újraindítani, akkor további árfolyam-kiigazítás állhat előttünk.

5. Milyen garanciális elemek védik a nyugdíjpénztári megtakarításokat?

Erről a kérdésről már hosszabban írtunk internet oldalunkon február 27-én "Biztonságos-e a nyugdíjpénztári befektetés" címmel. Itt csak röviden, és kicsit más szemszögből is megvilágítjuk a kérdést.

Annak érdekében, hogy a nyugdíjpénztáraknál felhalmozott megtakarítások reálértéke hosszú távon megmaradjon, illetve lehetőség szerint gyarapodjon, a pénztáraknak azokat be kell fektetniük a pénz- és tőkepiacokon.

Tudomásul kell azonban venni, hogy a pénzügyi befektetés minden esetben kockázattal járó tevékenység. Természetesen vannak kockázatcsökkentő elemek. Ezek közül a két legfontosabb - melyek betartását a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is szigorúan ellenőrzi - a következő:

   1. A jogszabályi előírások, amelyek részletekbe menően behatárolják, hogy a pénztárak mekkora befektetési kockázatot vállalhatnak,
   2. illetve a pénztárak és vagyonkezelőjük felelősségvállalása, hogy a legjobb szakmai tudásuk szerint kezelik a rábízott vagyont.

Ezek komoly védelmi tényezőt jelentenek, de a kockázatokat teljes mértékben nem lehet kiküszöbölni. Egy pénztártag egyéni megtakarítása az adott pénztár összes megtakarításával együtt valamilyen pénzügyi befektetésben van elhelyezve, addig az ki lesz téve a befektetési piacok teljesítmény ingadozásainak. (Így az sem lesz soha teljesen mindegy, hogy ki milyen időpontban veszi ki a pénzét a nyugdíjpénztárból.)

A legtöbbünkben felmerülő igazi kérdés az, hogy az elmondottakon túl van-e olyan intézmény, mely az esetleges befektetési jellegű veszteségekért kárpótolja a pénztártagokat. Erre a kérdésre sajnos, nemleges a válasz.

A ma működő nyugdíjpénztári rendszerben nincs jogszabályi lehetőség arra nézve, hogy bármilyen intézmény garanciát vállaljon a pénztárakban felhalmozott vagyonok esetleges befektetési veszteségeinek a kárpótlására, vagy valamilyen minimális hozam biztosítására.

A garanciavállalás tekintetében egyetlen szóba jöhető intézmény a Pénztárak Garancia Alapja: A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a pénztáraknak (csak a magánnyugdíjpénztáraknak!!!) a tagdíjbevételeik meghatározott %-át folyamatosan be kell fizetniük a Pénztárak Garancia Alapjába. A jogszabályok azt is meghatározzák, hogy az Alapból csak abban az esetben lehet kifizetést igényelni, ha valamely pénztártag az esedékes járandóságát (pénztári szolgáltatást) az érintett pénztár fizetésképtelensége miatt nem kapja meg. Miután a pénztárak befektetési veszteségei egyúttal a tagok vagyonát, pénztárral szembeni követeléseinek mértékét is csökkentik, ezért ezek jelenleg nem képezhetnek jogcímet az Alapból való kifizetésre.

Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy az elmondottak a jelenleg hatályos jogszabályokat tükrözik.

A jogszabályok azt sem engedik meg, hogy a nyugdíjpénztárak valamilyen pénztáron belüli -elkülönített tartalékot- hozzanak létre abból a célból, hogy a rosszul teljesítő évek veszteségeit, vagy például csak a közeljövőben nyugdíjba vonulók utolsó 1-2 évbeli veszteségeit ebből pótolják ki. Egy ilyen -tartalékot- csak a nyereséges évek hozamaiból lehetne finanszírozni, így viszont csak azt kaphatnánk meg a veszteséges években, amit korábban saját magunktól -vettünk el-.

A nyugdíjszakértők folyamatosan a nyugdíjrendszer hatékonyabbá és igazságosabbá tételén fáradoznak, és ennek eredményeként a jövőben a jogszabályokban foglalt garanciális feltételrendszer is változhat.

6. Kell-e a nyugdíjpénztárnak a pénzügyi válság hatására elszenvedett veszteségek miatt változtatni hosszú távú befektetési politikáján, avagy: a betét és állampapír vagy a részvénybefektetések a jobbak?

Noha a jelenlegi válság miatt a következő pár évre szóló tőkepiaci kilátások fölöttébb bizonytalanok, a tőkepiaci hozamok igen hosszú távú múltbéli tulajdonságaira, illetve matematikai modellekre támaszkodva megfogalmazhatjuk a hosszú távú célkitűzéseinket.

Sok szakember modellezte már, milyen éves hozammal rendelkezett egy (csak államkötvényekből álló) kockázatmentes, illetve egy olyan kockázatos portfolió, amelyet meghatározott arányban 10 éves államkötvényből és az amerikai részvénypiacot jól jellemző részvénycsomagból (S&P500 részvényindex alapján) állítottak össze 10, illetve 20 éves időtávra.

A modellválasztás szerencsés abból a szempontból, hogy a vizsgált időszak tartalmazta a -70-es válságos éveket, tehát éppen olyan "szerencsétlen" években indult, amikor a befektetések a mostanihoz hasonló eséseket szenvedtek el. Következtetésként azt mondhatjuk, hogy lehetnek olyan befektetési időszakok, amikor jobban tennénk, ha végig bankbetétben vagy állampapírokban tartanánk megtakarításainkat, de a vizsgált és modellezett időtávon egyáltalán nem ez a jellemző:

Az esetek nagyobb részében a kockázatos portfolió bizonyult jobb befektetésnek, ráadásul sokkal jelentősebb reálhozamot produkálva, mint amire a kevésbé szerencsés időszakokban a kockázatmentes befektetés képes volt. Néhány százalékpontnyi különbség nagyon sokat tud jelenteni húszéves időtávon, különösen, ha az ember nyugdíjáról van szó.

Emellett ez a vizsgálat arra is rávilágított, hogy válság után a részvények hozamkülönbsége erősen megnő, majd utána egy alacsonyabb szintre esik vissza. Ennek az erős növekedésnek az oka, hogy az alacsony áron forgó értékpapírok várhatóan jobban fognak a jövőben teljesíteni, mint amit jelenleg a piaci árfolyamok tükröznek, vagyis átmenetileg többlethozamok keletkezhetnek, amit a portfoliók részvény hányadának átmeneti (óvatos) megemelésével ki lehet használni.

Tehát a hetvenes évek válsága azt üzeni számunkra: árfolyamesés után érdemes lehet részvénybe fektetni. És bár a mostani helyzet nem hasonlítható egyik korábbi tőkepiaci válsághoz sem, feltételezhető, hogy a kiegyenlítődés időbeli lefolyása nem tér el az eddigi hasonló esetekben tapasztalttól, sőt a mostani irreálisan alacsony árfolyamokból arra lehet következtetni, hogy a válság elmúlásával az árfolyamok emelkedése is lendületes lesz.

Miután a választható portfoliók árfolyamveszteségét a globális gazdasági folyamatok okozták és nem a helytelen portfolió összetétel, így a nyugdíjpénztár 2009. évi befektetési politikájában jelentős mértékű átalakításokra nem kerül sor.

Mindkét pénztárnál, mindhárom portfolió esetében változatlanul hagyjuk a kötvény/részvény befektetések arányát, kisebb módosítások csak a kötvény-, illetve a részvényportfoliók belső összetételét érintik. A változások célja egyrészt a nagyobb kockázat megosztás, másrészt a magasabb várható hozam elérése.

7. Érdemes-e másik nyugdíjpénztárba átlépnie a pénztártagoknak a 2008-ban elszenvedett veszteség miatt?

Egyértelműen NEM.

Bár a 2008-as veszteség mértéke nagyban függött attól, hogy az egyes pénztárak az év során pontosan mikor álltak át a jogszabály által előírt választható portfoliós rendszerre, a pénzügyi válság majdnem minden pénztárnál veszteségeket okozott 2008-ban. Nagyon fontos az is, hogy pusztán 1 év hozamainak az összevetése alapján nem lehet egy pénztár teljesítményét, működési hatékonyságát megítélni. Nem véletlen, hogy a jogszabályok előírják a pénztárak számára, hogy ha bárhol közzéteszik az utolsó 1 évre vonatkozó hozamrátájukat, akkor mellette minden esetben fel kell tüntetniük az elmúlt 10 naptári év átlagos hozamrátáját is.

A pénztárválasztásnak - összhangban a nyugdíj célú megtakarítások hosszú távú jellegével - szintén hosszú távra, legalább 5-10-15 évre kell szólnia.

Ha mégis felmerül bennünk a pénztárváltás lehetősége, érdemes több szempontot is - nemcsak a hozamokat - mérlegelnünk, amikor a pénztárakat összehasonlítjuk.

A legfontosabb mérlegelési szempontok:

    * a 10 éves átlagos hozam nagysága,
    * a tagdíjbevételekből működési költségekre fordított hányad nagysága,
    * a pénztár rendszeres pénztártagi tájékoztatásának színvonala,
    * a pénztári nyugdíjszolgáltatás ügyintézésének, minőségének színvonala.

8. Érdemes-e portfoliót váltania a pénztártagoknak a 2008-ban elszenvedett veszteség miatt?

Ahogyan ezt már megpróbáltuk felvázolni egyelőre nagyon nehéz megjósolni, hogy a tőkepiac mikor éri el a mélypontját, és ezt követően mikor kezdenek az árfolyamok emelkedni, valamint hogy a 2008. évben elszenvedett árfolyamveszteségek mennyi idő alatt térülnek majd újra vissza. Ez lehet rövidebb időszak, de akár több év is.

Mindebből következőleg a portfolióváltás tekintetében 100%-os megbízhatóságú tanácsot adni nem lehet, irányuljon az bármelyik portfolióból bármelyikbe:
- Ha egy magasabb kockázatú portfolióban vagyunk egy jelentősebb árfolyamvesztést követő helyzetben (mint például most), akkor azért nem tanácsos átlépni, mert ha megindul a piaci árfolyamok tartós emelkedése, akkor a kisebb kockázatú portfolióban lényegesen több idő múlva tudja majd visszanyerni a korábban elszenvedett veszteségeket. A magasabb kockázatú portfolióknak az egyik legfontosabb sajátossága az alacsonyabb kockázatúakkal szemben éppen az, hogy a gazdasági környezet romlására vagy javulására egyaránt nagyobb árfolyammozgásokkal reagálnak.
- Ha pedig éppen nem a legnagyobb kockázatú portfolióban vagyunk egy jelentősebb árfolyamvesztést követő helyzetben, akkor pedig megvan annak a veszélye, hogy további árfolyamcsökkenések lesznek. Pénztárunk ezért általában nem tanácsolja tagjainak a portfolióváltást.

Természetesen mindez annak is függvénye, hogy ki milyen kockázatvállalási hajlandósággal bír személy szerint.

Általános szabályként összességében azt lehet mondani, hogy a tagok - különösképpen a kevés befektetési ismerettel rendelkező vagy alacsony kockázatvállalási hajlandóságú tagok - lehetőség szerint hosszú távra válasszanak portfoliót, és ha ott vannak, akkor ne reagáljanak feltétlenül akár a jelentősebb árfolyamváltozásokra sem. A szélsőséges árfolyamveszteségek és árfolyamnyereségek - ha ugyanabban a portfolióban maradunk - hosszú távon kiegyenlítik egymást. Ez az ajánlás különösen megszívlelendő a jelenlegi helyzetben, amikor egy igen jelentős mértékű árfolyamesés van közvetlenül mögöttünk.

Fontos még kitérnünk arra is, hogy pénztártagként nem kell feltétlenül önállóan döntést hoznunk abban a tekintetben, hogy melyik választható portfolióban tartsuk a pénzünket.

A magánnyugdíjpénztárak esetében a portfoliót egyénileg nem választó tagokat a pénztárak automatikusan (külön pénztártagi nyilatkozat nélkül) a nyugdíjazásig hátralévő várható idő alapján sorolják be a három lehetséges portfolió valamelyikébe. Ezt jogszabály írja elő. A nyugdíjazásig hátralévő várható időt a pénztárak a születési dátum és a jogszabályok szerinti hivatalos nyugdíjkorhatár (jelenleg a 62. életév) alapján állapítják meg. Ettől eltérő számításra csak akkor kerülhet sor, ha a nyugdíjbavonulás tényleges időpontjáról a pénztár hivatalos értesítést kap az érintett pénztártag nyugdíjmegállapító szervétől.

A nyugdíjazásig hátralévő várható évek száma alapján a besorolás a következők szerint történik:

    * 15 év felett a magas kockázatú Növekedési portfolióba,
    * 5-15 év között a közepes kockázatú Kiegyensúlyozott portfolióba,
    * 5 éven belül pedig az alacsony kockázatú Klasszikus portfolióba.

Fontos tudni, hogy azokra nem vonatkozik az évenkénti felülvizsgálat, akiknek az utolsó érvényes besorolása egyéni választás (a választható portfoliós rendszer indulásakor tett nyilatkozat) alapján vagy a rendszer indulását követő egyéni portfolióváltás alapján történt. Ők egy újabb egyéni döntésig a választott portfolióban maradnak.

Magánnyugdíjpénztárunk a hozzánk belépő pályakezdőknek és azoknak a már régebben itt lévő pénztártagjainknak, akik eddig is az életkoruk szerinti portfolióban tartották a pénzüket, elsősorban azt tanácsolja, hogy maradjanak az életkor szerinti portfolió besorolásnál. Ugyanis a Pénztár a három választható portfolió befektetési politikáját - a jogszabályi előírásokkal összhangban - úgy alakította ki, hogy az egyes portfoliók az életkor szerinti besoroláshoz illeszkedő időtávon nyújtsák a legnagyobb biztonsággal a tőlük elvárható legmagasabb hozamot.

Azoknak a már régebben itt lévő pénztártagjainknak pedig, akik eddig is az életkoruktól eltérő portfoliót választottak, azt tanácsoljuk, hogy mielőtt egy újabb portfolióváltás mellett döntenének, vegyék figyelembe a fentebb leírtakat, ahol a hosszú távra szóló portfolióválasztás mellett érveltünk.

Az önkéntes nyugdíjpénztár esetében annyiban eltérő a helyzet, hogy itt jogszabály nem írja elő az egyénileg nem választó tagok életkor szerinti portfolió besorolását. Minden pénztár a saját belső szabályzata szerint jár el.

A nyugdíjpénztár az egyénileg nem választó tagokat a közepes kockázatú Kiegyensúlyozott portfolióba sorolja be.

Az önkéntes nyugdíjpénztári tagok egyéni portfolióváltásai tekintetében ugyanazokat az ajánlásokat javasoljuk megfontolni, amiket fentebb, a magánnyugdíjpénztárak esetében már megfogalmaztunk.

A választással kapcsolatos részletes tudnivalókat a honlapunkon is megtalálható választható portfóliós szabályzat tartalmazza.

9. Mit tehet az a pénztártag, aki éppen most megy nyugdíjba?

Fontos tudnivaló, hogy, ha éppen ez időtájt megyünk nyugdíjba, és már a kezünkben van a nyugdíjmegállapító szerv 75%-os határozata is, benne a nyugdíjbavonulás időpontjával, a magánnyugdíjpénztári megtakarításunk kifizetését nem kell feltétlenül azonnal igénybe vennünk.

Öregségi nyugdíjazás esetén a magánnyugdíjpénztári kifizetést tetszőleges időre elhalaszthatjuk, ha erről írásbeli nyilatkozatot teszünk a nyugdíjpénztár felé.

Rokkantsági nyugdíjazás esetén addig van lehetőség a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás igénybevételére, amíg az alapjául szolgáló rokkantsági nyugdíjhatározat a nyugdíjmegállapító szerv
részéről nem kerül visszavonásra.

Ha átmenetileg tudjuk nélkülözni azt a jövedelmet, amit a magánnyugdíjpénztártól fogunk kapni, érdemes fontolóra venni a kifizetés elhalasztását, mert a 2008-as árfolyamveszteségek miatt nem a mostani a legkedvezőbb időpont a szolgáltatás igénybevételére.

A magánnyugdíjpénztári megtakarítás felvételének elhalasztása nincs hatással a TB által folyósított nyugdíjra.

Az elmondottakhoz hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások esetében is - ha anyagi helyzetünk ezt megengedi - érdemes fontolóra vennünk a szolgáltatás igénylésének későbbi időpontra halasztását.

10. Milyen lehetőségei vannak a nyugdíjas magánnyugdíjpénztári tagoknak a kifizetésre

A Pénztár szolgáltatásnak nem minősülő egyösszegű kifizetést teljesít annak a nyugdíjkorhatárt elért tagnak a kérésére, akinek a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot.

Az a 120 hónapot meg nem haladó - különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított - tagsági jogviszonnyal rendelkező tag, aki nyugdíjszolgáltatásra szerez jogosultságot, 2012. december 31-ig kezdeményezheti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést. A visszalépésre csak abban az esetben van lehetőség, ha a Pénztár által a tag részére megállapítható magánnyugdíjpénztári járadékszolgáltatás várható összege nem éri el a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által megállapított nyugdíj 100%-os összege 25%-ának a 75%-át.

11. Milyen egyéb lehetőségek állnak rendelkezésére annak az önkéntes pénztári tagnak, akinek mégis pénzre lenne szüksége?

Önkéntes nyugdíjpénztári tagok esetében a pénztár a tagi kölcsön és a tagi lekötés lehetőségét tudja biztosítani a tagok részére, amennyiben sürgősen pénzre van szükségük, de mégsem akarják az egyéni számlájukon a kedvezőtlen hozamokat pénzfelvétellel realizálni

Tagi kölcsön

Mikor veheti fel a tag?

    * Az igénylés időpontjában 3 év (36 hónap) várakozási idő letelt (más pénztárnál eltöltött idő is számít)
    * Még nem vett igénybe tagi kölcsönt, vagy a korábbi kölcsönét rendben visszafizette
    * Nincs a pénztárnál folyamatban lévő tagi kölcsöne, szolgáltatási, átlépési, kilépési kérelme, tagi lekötése
    * Eleget tesz az azonosítására vonatkozó követelményeknek
    * Rendelkezik bankszámlával, vállalja a bankszámláról történő törlesztést
    * Teljeskörűen kitölti az igénylésre szolgáló formanyomtatványt
    * Nincs tagi lekötése

Fontos tudnivalók még

A tagi kölcsön nem előleg! Ha a tag nem fizeti vissza, a fennálló tőke- és kamattartozással, valamint a késedelmi kamatokkal a pénztár megterheli az egyéni számlát. Ezen felül személyi jövedelemadó (36%) és egészségügyi hozzájárulás (11%) fizetési kötelezettség is keletkezik, melyet a tagnak kell bevallania és megfizetnie, nem vonható le az egyéni számláról!
Ha a tag nyugdíjba megy, vagy a tíz év elteltével kiveszi a számláján felhalmozott hozamot, és abból törleszti a még le nem járt tagi kölcsönt, akkor is kell adóznia (kifizetés esetén automatikusan levonjuk a fennálló tartozást).
A pénztár külön bankszámláról folyósítja a tagi kölcsönt, és a kölcsön visszafizetése is csak erre a számlára lehetséges (ez nem ugyanaz a bankszámla, amelyre a tagdíjat kell fizetni). A nem a tagi kölcsön számlára érkező befizetéseket a pénztár tagdíjként írja jóvá az egyéni számlán, ezért kérjük, hogy körültekintően adja meg az átutalási megbízást bankjának!

A kölcsön folyósítása az igénylésen megjelölt bankszámlára történik, postai úton nem lehetséges. A kölcsön kérelem elbírálásának eredményéről és a folyósításról a pénztár levélben küld tájékoztatást. Ebben az értesítőben szerepel a folyósított összeg, a kölcsön lejárata, kamata és a bankszámla száma, melyre a törlesztést teljesíteni kell.

Tagi lekötés

A pénztártag - a várakozási idő letelte, illetve a nyugdíjkorhatár elérése után - egyéni számla követelésének legfeljebb 50%-át a Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézettel kötött szerződésben fedezetként felajánlhatja, amennyiben rendelkezik arról, hogy a pénztár az egyéni nyugdíjszámlájára tagi lekötést vezessen fel.

Fontos: Ha a lekötés fejében nyújtott banki hitel nem kerülne visszafizetésre, akkor a hitelintézet a tagi lekötésből származóan igényt érvényesít. Ezt úgy kell tekinteni, mintha a pénztártag az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összegből felvételt teljesített volna. Ebben az esetben az igényérvényesítés összegéről a tag számára értesítést kell küldeni, továbbá a tárgyévet követő év január 31-ig adóigazolást is ki kell állítani. A vonatkozó közterhek megfizetése az egyéni számlával szemben nem érvényesíthető. A tagi lekötésből származó kifizetés nem minősíthető kiegészítő nyugdíjszolgáltatásnak, még abban az esetben sem, ha a tag egyébként jogosult lett volna a kifizetéskor kiegészítő nyugdíjszolgáltatás igénybevételére.

12. Mi történik a tagi befizetésekkel, hogy csak hosszú idő elteltével kerülnek az egyéni számlára?

A fenti ábra a befizetések magán pénztári ágazatban lezajló sorsát ábrázolja. Az önkéntes ágazatban ehhez hasonlóan zajlik a folyamat, azzal a különbséggel, hogy a pénztátutalás közvetlenül érkezik a munkáltatótól a pénztárba, és a részletező adatokat is közvetlenül küldik meg a munkáltatók az átutalást követő 1-3 héten belül.

Fontos még megemlíteni, hogy a pénztári beszámoló időszakában további időigényt jelent, hogy a könyvelés lezárását és a következő pénzügyi év megnyitását követően van csak lehetőség a beérkezett és bevallott tagdíjak tagi egyéni számlákra könyvelésére. Ez most az elszámoló egységes rendszer bevezetése miatt a szokásosnál is néhány héttel több időt vesz igénybe.

A tagokat azonban ebben az időszakban sem éri veszteség, mert a pénzeket az úgynevezett függő portfólióban befektetjük, és azt a tagok egyéni számlájára az itt képződött - jellemzően pozitív - hozamokkal együtt írjuk majd jóvá.

13. A pénztári szektor hozamadatai

Az adatok összehasonlítása során különbséget kell tenni a választható portfoliós rendszert 2008-ban már alkalmazó illetve azt még be nem vezető pénztárak között. Itt fontos tudni, hogy a választható portfoliós rendszert 2008-ban még nem volt kötelező alkalmazniuk a pénztáraknak. 2009-től is csak a magánnyugdíjpénztárak számára volt kötelező ennek bevezetése. Az önkéntes pénztárak szabadon dönthetnek arról, hogy élnek-e a választható portfoliós rendszer működtetésével vagy sem.

Azok a pénztárak, amelyek már 2008-ban is választható portfoliós rendszert alkalmaztak a hozamráta mutatókat is választható portfoliónként mutatják be. Azok a pénztárak, amelyek nem működtettek az elmúlt évben ilyen rendszert pénztári szintű adatokat közölnek. Itt fontos megemlíteni, hogy a 2008. év közben bevezetett választhatós portfóliók illetve a 10 éves hozamok esetén a számításhoz a nem választható portfóliós időszakra vonatkozóan a teljes pénztári hozamot kell alkalmazni.

Ez lényeges azért, mivel pl. a VIT Klasszikus portfólió -amely a többi portfólióval együtt 2008. október 1-én került bevezetésre - csak az utolsó negyedévre vonatkozóan tükrözi tisztán az állampapírok hozamát, az előtte lévő 3 évben illetve 9 évben az egyetlen - kockázatos eszközöket (pl. részvényt) is tartalmazó portfólió hozamát kell a számításnál figyelembe venni. Ez nyilvánvalóan nem hasonlítható össze azzal, akinek egész évben tisztán állampapírokba volt fektetve a portfóliója.

­